ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

Újságcikk a klubról

Manapság már az a meglepő, ha egy gyerek "hagyományos" családban nő föl, és csak hallomásból ismeri az elvált apa vagy anya, a mostohaszülő vagy a féltestvér fogalmát. Mozaikcsaládban élni ma már egyáltalán nem különleges állapot. Becslések szerint az emberek egyharmada él hosszabb-rövidebb ideig élete folyamán mozaikcsaládban.
- Először azt hittem, a világ legcsodálatosabb dolga történik velünk. Kibővül a családunk, mindenki keblére öleli a másikat, és a legnagyobb egyetértésben, szeretetben folyik tovább az életünk – kezdi a mindennapinak nem nevezhető, de mégsem egyedi családtörténetet Bieber-Nyíri Tünde, aki érettségi után férjhez ment, két gyermekük született. De öt év után úgy érezte, mégsem élete párjával kötötte össze az életét. Jött a mindent elsöprő, új szerelem. Kulturáltan váltak el, az ötéves kislányuk az apjával maradt, a hároméves fiuk pedig vele.
- Az új férjem előző házasságában is volt egy kislány, ő az anyjával maradt ugyan, de kétlaki életet élt. Egy hetet az anyjánál, egy hetet nálunk töltött. A lányom csak kéthetente, hétvégenként volt velünk, de amikor 18 éves lett, hozzánk költözött. Két évvel ezelőtt megszületett a közös kisfiunk is – számol be a 42 éves nő életük meglehetősen kusza alakulásáról. Elmondása szerint a kebelre ölelés, finoman szólva is, elmaradt. Az új szülők és a gyerekek között eléggé felületes a viszony. A férje lányával kezdetben jól alakult a viszony, de amikor nagyobb lett, és Tündének elvárásai voltak vele szemben, kezdődtek az ütközések. Az apa a lánya mellé állt.
- Ma már tudom, miért történt így. A férjem attól félt, hogy elveszíti a gyerekét. Az exek, s gondolom, ez így van a legtöbb esetben, ellenünk hangolták a gyerekeket. Nekem még azzal is meg kellett küzdenem, hogy a volt feleség velünk szemben lakott. Ott álltam egy ilyen fura helyzetben, és nem értettem, miért nem tudjuk jól csinálni, miért olyan keszekusza minden körülöttünk. Miért nem tudunk úgy élni, mint egy nagy család?!
A költői kérdést tett követte. Nyíri Tünde próbált szakirodalmat keresni, mert szerette volna megtudni, hogyan lehet a mozaikcsaládban egészséges emberi kapcsolatokat építeni. De szinte semmit sem talált. Mintha nem is létezne ez a kategória. Ekkor jött az ötlete, hogy megalapítja a Mozaikcsaládban Élők Klubját. Honlapot hozott létre, s őt lepte meg legjobban, de özönleni kezdtek a levelek. - Nem csak szülők, nagyszülők is kerestek. Hogyan kezeljék gyerekük új párjának gyerekeit? Unokájukként vagy csak kedves ismerősként? A nők legnagyobb problémája, hogy valójában milyen szerepet töltenek be az "új gyerek" életében? Az apák mindent megtesznek, hogy ne veszítsék el "hátrahagyott" gyerekük szeretetét. És mi van akkor, ha a gyerekek ezzel a helyzettel, sokszor nem is tudatosan, de visszaélnek: jönnek az érzelmi zsarolások és az anyagi követelések. A felnőttek bizonytalanok, mert anélkül, hogy a szükséges fejlődési fázisokat végigélték volna, egyik pillanatról a másikra belecsöppennek egy új szerepbe. Nehéz feladat. Arról nem is beszélek, hogy milyen jogi visszásságokat produkálhat egy ilyen helyzet – teszi hozzá Nyíri Tünde, s nagyot sóhajt hozzá.
A leveleken felbuzdulva belekezdett a személyes találkozók szervezésébe. Első alkalommal egy fővárosi művelődési házba hívta az érintetteket. Itt a jelentkezők már nem voltak olyan bátrak, mint írásban. Alig egy tucatnyian gyűltek össze. Igaz, férfiak is. - A második házasságba a legtöbben úgy lépnek, hogy az csak tökéletes lehet. Aztán jönnek a nagy csalódások. Sokan kudarcként élik meg, hogy képtelenek a váratlan helyzettel megbirkózni. S nem készültek föl arra, hogy megküzdjenek azokkal a gyerekeikkel, akik sokszor bűnösként tekintenek szüleikre azért, mert el mertek válni. Szerintem az is sokat segíthet, ha meghallgatjuk egymást. Rájövünk, hogy senkinek sem egyszerű az új családban helytállni – teszi hozzá.
A klub vidékre is kacsintgat, már Szentendrén is összejöttek a mozaikosok. A következő állomás Győr lenne. Nyíri Tünde abban reménykedik, önsegítő hálózata segít választ adni azoknak, akiknek élete nem szokványosan, s nem szokványos családokban zajlik.

Biczó Henriett
Szabad Föld