ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

Karácsonyi készülődés

A Mozaikcsalád honlapját szerettem volna bővíteni, karácsony közeledtével, karácsonyi témával. A klubtagokat arra kértem, hogy küldjenek karácsonyi történeteket. Írjanak a mozaikcsaládok karácsony körüli teendőiről, családi szokásokról, hagyományőrzésről, mindenről, ami a mozaikcsaládokkal kapcsolatos. Sok levelet kaptam kiválogattam a legérdekesebbeket.

Én egy 62 éves nagymama vagyok. A lányom révén van két unokám. A fiam az idén újra nősült. Egy három gyerekes nőt vett feleségül. A fiamnak az első feleségétől nem született gyereke. Készülünk a karácsonyra, de én olyan gondba vagyok. A fiam feleségének a gyerekeinek nem szeretnék ajándékot venni. Nem is igazán ismerem őket. Nem akarom sem a fiamat, sem a feleségét megbántani. Azok a gyerekek nem tartoznak hozzám. Mit tegyek????

Mozaikcsalád alapítása nehézségeket okozhat a közeli rokonoknak, hozzátartozóknak is. Klasszikus család esetében az unokát várják, de mozaikcsalád esetében gyakran kerülhetnek a nagyszülők pótnagyszülő szerepbe is. Sok nagyszülőnek a vérszerinti unokák megajándékozása is pénzügyi gondokat okozhat. Ezért a mozaikcsaládból adódó pótunokák anyagi terheket jelenthetnek a számukra. Az ilyen jellegű témában nagyon megoszlanak az érzések és ebből adódóan a vélemények is nagyon különbözőek. A levélíró érzései érthetőek. Szinte mindegyik mozaikcsalád hozzátartozói szembesülnek ezzel a problémával, de nem beszélnek róla. Sok mozaikcsalád már az első pillanatban beleolvad a társ családjába. A mozaikcsaládban élők klasszikus családnak érzik magukat és nem is gondolják azt, hogy a közeli rokonaiknak az új családtagok érkezése esetleg problémát okozhat. A kényszer, hogy ne bántsuk meg a másikat, kellemetlenségek sorát idézheti elő. Ebben az esetben hasznos lehet egy őszinte beszélgetés. Sajnos a legtöbb esetben ezek a beszélgetések kellemetlen, kényelmetlen érzései gyakran konfliktust okozhatnak. A sértődés viszont gátat szab a probléma megoldásának. A következő levélíró nagyon jól oldotta meg ezt a helyzetet és gyerekszemmel is betekinthetünk ebbe a problémakörbe.

Én gyerekként és most felnőttként is mozaikcsaládban élek. Amit megosztanék veletek az a különbség. Gyerekként nem szerettem azokat az ünnepeket, melyeket az apukám barátnőjének a családjával tartottunk. Nekem ők, 11 évesen semmit sem jelentettek. Szívesebben játszottam volna a barátaimmal. Ráadásul ezek az összejövetelek nekünk, gyerekeknek nagyon unalmasak voltak. A felnőttek egymással beszélgettek mi meg ültünk közöttük. Ajándékot is furcsa volt kapni olyanoktól, akikkel semmilyen kapcsolatom nem alakult ki. A párommal megbeszéltük, hogy ezek alapján, mi nem szeretnénk az összeköltözést követően egyből elvegyülni egymás családjában. Nem akartuk egymás családját már az elején azzal terhelni, hogy a gyerekeinknek ajándékokat vásároljanak csak azért, mert mi összeköltöztünk. A párommal, a gyerekeivel és az én gyerekeimmel tartunk közös karácsonyt. Amikor a gyerekeim az apjukhoz mennek karácsonyozni, akkor látogatjuk meg a párom családját. Ez az én családom felé is bevált. Ezt így egyszerű kivitelezni, mert még nincs közös gyerekünk, de jövőre már nagyon szeretnénk. Akkor lehet, hogy változtatnunk kell egy-két dolgon.

Tehát, nem csak a közeli hozzátartozóknak lehet kellemetlen az új családi felállás a mozaikcsaládhoz való gyors tartozás, a mozaikcsaládban élőket is lelkileg megterhelheti a minden átmenet nélküli tágabb családi kötelék. A gyerekek gyakran nem tudnak mit kezdeni egy nagy családi összejövetelen, még akkor sem, ha vérszerinti rokonok ünnepelnek együtt. Akkor is szerencsés, ha a felnőttek besegítenek a játékban és lekötik a gyerekek figyelmét, míg a felnőttek beszélgetnek, ebédelnek. A gyerekek számára idegen helyen még nehezebben megy az idő, ha nincs mivel játszani. Szerintem, hosszú távra tervezve hasznosabb lehet a „Lassan járj, tovább érsz!” jelmondat. Kezdetben érdemes, ha csak a felnőttek látogatják egymás rokonait ünnepek alkalmával és a gyerekes találkozásokat semleges, nem ünnepi alkalmakra időzítik. Egy pár ilyen érdekmentes baráti találkozó után közelíthetnek egymáshoz az új családtagok és az egymás megajándékozásának érzése minden elvárás nélkül magától kialakulhat.

Én már 9 éve kiegyensúlyozott házasságban élek férjemmel és 7 éves kisfiúnkkal. Gyerekként megéltem a szüleim válását és mozaikcsaládos tapasztalataim is vannak az apukám részéről. Gyerekként nagyon nem szerettem a karácsonyt. Az apukám felesége családjához nem szerettem járni. Olyan idegennek, kívülállónak éreztem magam. Szólni nem mertem, hogy én másmilyen karácsonyra vágyom és nincs kedvem számomra idegen emberekkel ünnepelni. Szívesebben lettem volna otthon az apukámmal kettesben. Nagyon nem szerettem a karácsonyi vendégségbejárásokat. Karácsony az apunál, karácsony az anyuval, karácsony külön-külön a két nagyszülőnél, karácsony az apu új családjával, stb.. Már alig vártam, hogy idősebb legyek és minden okot kitalálva kimentsem magam a családi összejövetelek alól. Férjemmel el is döntöttük, hogy mi másképp fogjuk csinálni. Már harmadik éve, amióta van szép lakásunk két ünnep között meghívunk mindenkit, akik fontosak nekünk (szülők, pótszülők, nagyszülők, pótnagyszülők, testvérek, stb). Volt olyan év, mikor közel 30-an voltak nálunk. Mindenki hoz valami finomságot. Ajándék, az együtt töltött délután. A szüleimnek és az apukám új feleségének nem nagyon tetszett ez az ötlet, de nekem a válásuk miatti alkalmazkodás volt már nagyon terhes. Tehát, aki akar, az eljön hozzánk. Nem bántam meg ezt a döntést.

Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke válást követően teljes értékű családtag lenne a szülő által kialakított új családban is. Válást követően előbb vagy utóbb két családja lesz a gyereknek. Egy az anyánál és egy az apánál. A családi ünnepek /születés- és névnapok, karácsony, húsvét/ megduplázódnak. Ha pótnagyszülők is gazdagítják az új család táborát, az ünnepek kivitelezésének és lebonyolításának az ideje meghosszabbodik. Nem minden gyerek élvezi ezt a jövés-menést. Sok gyereknek okozhat gondot a számukra idegen emberektől kapott ajándék elfogadása, megköszönése. Nem minden gyereknek sikerül beintegrálódnia az új közösségbe. Sőt lehetnek olyan gyerekek is, akik nem is akarnak az új családtagokkal kapcsolatot kialakítani. Kisgyerekként még nem mondanak nemet a szülőnek, ha vendégségbe kell menni. Ez általában kamasz, ill. felnőtt korban visszájára fordulhat, amikor már saját döntésükből fakadóan kikerülik, esetleg megtagadják a családlátogatást. A szülők tartsák szem előtt, a gyerek akaratát is. Ha a gyerek nem szeretne elmenni, érdemes a másik szülő segítségét kérni. Amennyiben a gyerek elhelyezése gondot okoz érdemes a családi eseményt követően olyan programot beiktatni, melyben a gyerek is jól érzi magát.

Az én karácsonyom nagyon szomorúnak ígérkezik. Az idén elvesztettem az édesanyámat. Ráadásul 32 évesen tudtam meg, hogy a szüleim évekig hazugságban tartottak. 20 éve, 12 éves koromban váltak el a szüleim. Azt mondták, hogy már nem akarnak együtt élni. Az apukámnak rövid időn belül lett új családja. Én akkor úgy gondoltam, hogy ezért váltak el. A nő miatt. Nagyon haragudtam rá és a gyerekeire. Nem is akartam náluk lenni. Az anyukám sem erőltette a dolgot. Az apukám sokszor volt szomorú, de akkor ez nem izgatott. Az anyukámmal nagyon jól elvoltunk kettesben. A családi környezet azért hiányzott. Ha néha az apuhoz mentem a barátnője mindig nagyon finom ételekkel és süteményekkel fogadott. A gyerekei jókat játszottak és én irigyeltem őket. Milyen jó, hogy nekik van testvérük. Nem tudtam és nem is akartam beilleszkedni. Haragudtam, mert miattuk nem volt nekem családom és nem lehetett testvérem. Az idény fény derült mindenre. A szüleim az anyukám miatt váltak el, mert az anyukám volt az, aki nem akart az apukámmal együtt élni. Volt egy nős barátja, de mikor nálunk ez kiderült ő a családjával maradt. Az apukám, viszont nem akart az anyunak megbocsájtani. Elváltak. Ha ezt, akkor tudom, másképp állok az apukám családjához, hiszen alapjába véve jó fejek. Most se anyukám, se családom. Nincs bátorságom ennyi év után bekönyörögni magam hozzájuk. Az apukám magát okolja, hogy ő csak az anyut akarta védeni velem szemben. Most dühös vagyok. Az anyut mindig is nagyon szerettem, de most utálom.

Szerintem nem lehet jól elválni. A válás az rossz. Csalódottság, boldogtalanság a felnőttnek, katasztrófa a gyereknek. A szülők sokat segíthetnek abban, hogy a gyerekek könnyebben dolgozhassák fel ezt a tragédiát. A szülőknek nagyon nehéz a saját fájdalmukat feldolgozni és párhuzamosan a gyerek érzéseire is figyelni. Sok szülőpár a becsapás érzésétől vezérelve ujjal mutogatva, egymást hibáztatva, gyermeküket felhasználva és kihasználva próbálnak túljutni a válás különböző szakaszain. Vannak szülők, akik ezzel szemben a gyermek miatt veszekedések nélkül próbálnak meg új életet kezdeni. Akadhatnak szülők, akik nem magyarázzák meg, vagy esetleg félremagyarázhatják a gyereknek a válásuk okát. Teszik ezt nagy szeretettel, gondolják, a gyerek érdekeit ez szolgálja. A gyerek nem látja szüleit veszekedni, civakodni. Ezért, talán nem is érti, hogy akkor miért válnak el. Az információ megvonásával a gyerek téves következtetéseket vonhat le szülei életéből. Levélíróm édesanyja elvesztésével értesült az igazságról. Szülei megvédték a feszültségektől, de mint utólag kiderült az új családba történő beilleszkedéstől is megfosztották. Szerintem érdemes a gyereket a saját fejlődési korához képest felvilágosítani a szülei válása felől. A gyerekkel mindkét szülő külön, vagy akár együtt is beszélhetnek erről az életeseményről. A gyerek fejlődésével ez a téma többször is előtérbe kerülhet, hiszen egy válást sosem felejtünk el.

Már 5 éve élek mozaikcsaládban. A páromnak és nekem is 2-2 gyerekünk van az előző házasságunkból. A gyerekeink zenélni tanulnak. Egy iskolai hangversenyen ismerkedtünk meg. A karácsony nálunk nagyon gyönyörű és meghitt. 24-én délelőtt a fiúk felállítják a fát. A lányokkal sütünk-főzünk. Még ebéd előtt közösen feldíszítjük a fát. Ebéd után közösen zenélünk. Este ajándékozás, beszélgetés. A zene hozott minket össze és tartja egyben a családunkat. A zene önmagában is boldogít, de ha olyanok zenélnek együtt, akik szeretik egymást, azaz érzés elmondhatatlan.

Sikeres lehet az a mozaikcsalád, akik közös célokat keresnek és találnak. A közös célok kitűzése és a sikerig vezető út, egymás segítése értékessé teszi az együtt töltött időt. A közös siker erősíti az összetartozást. Az erős összetartozás elégedettséget, biztonságot nyújthat a család minden tagjának. Ez a biztonság segíthet átlendíteni a családot az esetleges nehézségeken. A nehézségeken való sikeres átjutás még jobban összekovácsolhatja a család tagjait és nem vérszerinti emberek között is erős köteléket alakíthat ki.

Karácsonnyal kapcsolatos az egyik problémám: a teljesen eltérő értékrendek. Az én családomban hagyományos "Mennybőlazangyalos" karácsonyt szoktunk tartani, bejglit sütünk, szépen felöltözünk, az asztal köré ülünk. A párom volt felesége saját bevallása szerint nem tud karácsonyi hangulatot teremteni, ezért a gyerekekkel rendszerint síeltek dec. 24-én. Nekem meg ettől égnek áll a hajam. Hogyan lehetne ezt a két szélsőséget összeegyezetni. Nem olyan egyszerű, hogy azt mondjuk, hogy akkor 25-én síeljünk. Az egész karácsonynak a hangulatát sem ismerik a gyerekek, csak talán a mesékből. Kamasz gyerekeket pedig hirtelen valamire "átnevelni" képtelenség szerintem.

20-30 évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy ünnepet ne családi körben tartsunk. A mai világban ontják felénk a különböző szálláshelyek a kedvezőbbnél-kedvezőbb lehetőségeket még ünnepek alatt is. Arra csábítanak bennünket, hogy szakadjunk ki a megszokásból és miért ne lehetne akár karácsonykor síelni a családdal, barátokkal. Ahány ház, annyi szokás. Szerintem nem baj, ha a gyerekek több lehetőséget megismernek, több értékrenddel, kultúrával, szokással találkoznak és ezeket a gyakorlatban is alkalmazzák, kipróbálják. Ezeknek a gyerekeknek ezáltal színesebb lehet a világnézetük és, hogy ebből felnőtt korukban mit alkalmaznak, az már tőlük függ. Az egyik szülőnél lehet a karácsony „csengő hangú, angyalkás”, míg a másik szülőnél távol az otthontól egy szállodában, síeléssel összekötött. Ha szeretet övezi, és kellemes emlékeket ébreszt az a karácsonyi emlék, maradandó és követendő példa lesz.

Mi nagyon egyszerűen oldottuk meg a karácsonyi beosztást. Az egyik évben a gyerekek nálunk töltik a szentestét és a szilvesztert, a másik szülőnél a karácsony többi napjait. A következő évben cserélünk. Így a felosztást mindenki igazságosnak és már előre kiszámíthatónak, tervezhetőnek érzi. Én újítottam egy kicsit. Abban az évben, amikor a másik szülőnél töltik a szentestét a gyerekek, mi előkarácsonyozunk. Volt olyan év, amikor mi 20-án ünnepeltünk. A másik szülő sem tehetett szemrehányást, hiszen abban az évben a szenteste az övé. Bevált. A gyerekek is elfogadták.

Nagyon jó ötlet. Akik nyitottak arra, és elfogadják, hogy az ünnep nem feltétlenül függ a naptári és vallási dátumoktól. Kiszámítható és már jó előre lehet kalkulálni és szervezni az ünnep zavartalan lebonyolítását a családon kívül is.

Az ünnepek körüli készülődés sokszor feszültségekkel jár, mely minden családot, embert érint. Legyen az illető egyedül élő, hagyományos-, vagy mozaikcsalád tagja. Az ünnepeket szinte mindenki tökéletesre szeretné megszervezni és megtartani. Azt tudjuk, hogy ez nem mindig egyszerű feladat. Mozaikcsaládok esetében a kibővült családot végigjárni csak logisztikai bravúrral lehetséges. A gyerekek szempontjából ez nem mindig felemelő dolog, hiszen anyja-apja legszívesebben körbecipelné a saját és új családjában egyaránt. Problémás lehet, hogy a gyerek kivel és kinél töltse a szentestét. Mozaikcsaládoknál sok ütközést okozhat a hagyományokhoz való merev ragaszkodás. A sokfajta kényszer, elvárás, a más családokkal való összehasonlítgatás a feszültségek a felek közti tisztázatlan viszony mindenképpen gátja a kapcsolaterősítő ünneplésnek. Az előző házasságban megszokott rituálékat nem biztos, hogy mozaikcsaládként is meg tudják valósítani. Az ünnepi szokásaikat és az azokhoz fűződő elvárásaikat is át kell értékelni és újat, közöset, kell kialakítani. Talán érdemes minkét fél család karácsonyi szokásait kipróbálni és közösen megtalálni a mindenki számára örömet okozó ünneplést. de ezt a meghitt érzést nem mindenkinél váltja ki ugyanaz a dolog. Legyünk nyitottak egymás vágyaira és próbáljuk megvalósítani azokat. Ne feledjük, a közösség minden tagjának joga van a boldog ünnephez.