ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

IX. FÓRUM

A IX Fórumunk témája a Társam exe és én. Ameddig a két szülő válás után még egyedül él a gyerekkel kapcsolatos dolgok egyszerűnek tűnnek, hiszen csak egymáshoz kell alkalmazkodni. Mi történik, ha társat találunk és szeretnénk együtt élni? Amennyiben új társunk is házas volt és gyermeke is van elkerülhetetlen, hogy az új társunk volt házastárstársa is hatással lehet az életünkre. A dolgot még bonyolultabbá teheti, ha a mi volt házastársunk is új partnert talál magának. Mozaikcsalád alapításakor nem is jut az eszünkbe, hogy új társunk exe bármilyen hatással lehetne új életünkre. Messze lakik tőlünk, nem kell találkoznunk. Vagy mégsem? Érhetnek bennünket meglepetések. Sokan ellenérzésekkel gondolnak társuk exére. Ennek egyik kiváltó oka lehet, amikor a társ negatív véleményével, panaszkodásával úgyszólván befeketíti volt társát.

A férjem sokat panaszkodott a volt feleségére, hogy házasságuk alatt mennyire elhanyagolta őt és a gyereküket. A munkája fontosabb volt, mint a családi kapcsolat ápolása a családi együttlétek. Kifogásolta, hogy nem tartotta rendben a lakást, nem kényeztette őket finom ételekkel, süteményekkel. Nekem ezek alapján nem volt valami jó véleményem a gyerek anyjáról. Sajnáltam a kislányt és gondoltam, hogy nálunk a gyerekeimmel megtapasztalhatja, hogy ilyen is lehet egy család. Hétköznap elláttam a háztartást így a hétvégéket csak a gyerekekkel töltöttük. Sokat jártunk kerékpározni, kirándulni, játszótérre. Minden hétvégén sütöttem süteményt volt, hogy a gyerekek is szívesen segítettek. Jó volt együtt lenni és olyanok voltunk, mint egy család. A volt feleség egy idő után rosszallással nézte a mi életünket, hogy a gyereke nálunk jól érzi magát. Nem éreztette a gyerekkel, nem mondott rólam, rólunk semmi rosszat, de velem egyre ellenségesebb lett. A telefonhívásaimra nem reagált. A kapcsolatunk teljesen megszakadt, már nem akart velem kommunikálni, csak a férjemmel. Nem értettem az egészet és az igazat megvallva rosszul esett, hogy ha én jól bánok a gyerekével ő miért ilyen ellenszenves velem.

A szülőknek gyakran nehezükre esik elfogadni, hogy volt társuknál a gyerekük családi életben részesül. Főleg azok a szülők éreznek így, akik még nem találtak maguknak új társat. Fájdalmasan érintheti őket, ha a gyerek nagyon boldogan megy haza. Örülnek, ha a gyereket a másik szülőnél csalódás éri. Ezzel erősítve az önbizalmat, hogy mégis én vagyok a jobb. Sok szülő fél attól, hogy elveszítheti, gyermeke szeretetét. Aggódnak, hogy netán a gyerek annál a szülőnél szeretne élni, ahol már a kiegyensúlyozott családi élet kialakult. Attól tartanak, hogy a gyerek elvesztésével egyedül maradnak. Ezért féltékeny. A mozaik-szülőt riválisnak érezheti. Ennek oka az egyedüllét a magányosság, társtalanság és az ezek miatt kialakuló kevés önbecsülés, önértékelési probléma. Egy egészséges önértékelésű szülő tudja, hogy a gyereknek a legfontosabb személyek az apja és az anyja. A félelem alaptalan. A gyereknek mindkét szülőjére szüksége van. Mindkettőt egyformán szereti és mindkettővel szeret együtt lenni. A szülőnek örülnie kellene, hogy a gyerek a másik szülőjénél is jól érzi magát. Örülni kellene, hogy a volt házastársának párja elfogadta, tiszteli, szeretettel gondoskodik a gyerekről. A harmonikus élet elengedhetetlen a gyerek egészséges fejlődéséhez. Törekedni kellene ezt mindkét családban megvalósítani.

Előfordul, hogy az exek mindent elkövetnek azért, hogy volt házastársukat visszahódítsák. Ezzel megnehezítik a mozaikcsalád alapításának lehetőségit. Ha mégsem járna sikerrel, az ellenszenv az ex és az új társ között akár örökre megmaradhat.

A barátom volt feleségével nem jó a kapcsolatom. Összeköltözésünket követően sokszor viselkedett provokatívan. Egyszer még a szemembe is mondta, hogy ők még fognak együtt élni a volt férjével. Próbáltam nem figyelembe venni őt. Egyszer átjött hozzánk, felpróbált egy ruhát és ehhez levette a felsőjét és ott állt előttünk félmeztelen. A barátom sem tudott mit kezdeni a szituációval csak átment a másik szobába. A volt feleségnek csak annyi volt a véleménye, hogy a volt férje látta már őt meztelenül is. Én szólni sem tudtam a meglepetéstől. Nekem ez nem volt vicces. Azóta kerülöm őt.

Nem ritka, hogy a válást csak az egyik fél kezdeményezi. A másik fél megpróbálja az új kapcsolatot aláásni és visszaédesgetni a volt társat. Mivel neki már nincs vesztenivalója szinte minden eszközt bevethet. Van, hogy egy ilyen visszaszerzési akció sikerrel jár, de, ha mégsem a kiszolgáltatottság, megalázottság dühe ellenszenvet, ellenséges viselkedést válhat ki, mely kihathat az új kapcsolatra. Ebben az esetbe a volt férjnek kell a felelősséget felvállalnia, hogy rendezze a dolgait a volt feleségével. Egészséges mozaikcsaládot csak abban az esetben lehet alapítani, ha a válást már minden résztvevő maga mögött hagyta. A nyitott, még lelkileg lezáratlan ügyek nem építői, hanem rombolói az új kapcsolatnak.

Az exek utálhatják volt házastársuk új partnerét, mert őket hibáztatják azért, hogy a házastársuk elvált tőlük. Vannak, akik elsősorban nem magukban, volt házastársukban a kapcsolatban keresik az okokat, egyszerűbb mást hibáztatni és bűnbakot keresni, ezzel is másra hárítani a felelősséget a kapcsolat megromlásáért.

A volt férjem a barátomat okolta a válásunk miatt, ezért a gyerekünknek sok rossz és igazságtalan dolgot mondott rólam és a barátomról. A gyerekem nem is akart szóba állni a barátommal és nem akart velünk élni. A gyerek haragudott rám is és a barátomra is.

Az is elég gyakori, amikor a felnőttek a válás okozta fájdalmaikat, keserűségeiket megosztják gyerekükkel. A gyerek előtt szidják a szülőtársat és annak új párját. Egy kisgyerek soha nem kérdőjelezi meg a szüleitől hallott dolgokat. Fenntartás nélkül hisz a szülőnek. Egy gyereket nem terhelhetünk saját gondjainkkal. A válási krízisünket nem oldhatja meg a gyerek és a válságon őt is át kell segíteni. Vannak szülők, akik az elkeseredettség, reménytelenség hatására volt házastársukra gyűlölettel gondolnak. Egy gyereket hatalmi harcra felhasználni nagyon gátlástalan és gonosz dolog. A gyerek érzéseivel szemben kíméletlen, hiszen neki mindkét szülő egyformán fontos. Egy ilyen szülői befeketítés rombolóan hat a gyerek lelki és értelmi fejlődésére. A befeketített szülő bizalomvesztésével a gyerekben ellentmondásos érzések és érzelmi zavarok alakulhatnak ki. A szülő és gyermeke közt akár hosszú távú szakadék is keletkezhet. Az új családjában megnehezítheti a beilleszkedést. A szülő új társának elfogadása is kilátástalanná válhat. Egy ilyen körülmény hosszútávon visszaüthet. Kamasz korban egy gyerek már kritikusan méri a szüleit, ha ebben a korszakban átértékeli a kisgyerekkori eseményeket meggyűlölheti ezért a másik szülőjét, aki akkor félrevezette őt. Szülőnek lenni nagy hatalom. Ne okozzunk kárt saját gyerekünkben.

Az exek azzal is elnyerhetik ellenszenvünket, ha úgy gondolják, hogy részese lehet az életünknek.

A volt férjem sokszor váratlanul jött át hozzánk. Néha hívatlanul beugrott reggeli időben, de még ebédkor is itt volt, ezért velünk ebédelt. A gyerekek örültek neki és a férjem sem szólt semmit. Pár év múlva mindkettőnknek, szinte egy időben gyerekünk született. Akkor ért minket a meglepetés, amikor a volt férjem egyszer a gyerekét is hozta és megkért minket, hogy vigyáznánk-e a gyerekére, míg ők a feleségével elintéznek valamit. A férjemnek ekkor lett elege. Mérgesen közölte, hogy ő évekig elviselte, hogy a volt férjem akkor jön-megy nálunk, amikor csak akar, de azt már ne várja el, hogy a gyerekére is mi vigyázzunk. Én nem is gondoltam, hogy ezek a látogatások ennyire zavarják őt. Ha ezt tudom, beszéltem volna a volt férjemmel, hogy más módját válassza a látogatásainak. Nagyon bántott, hogy a férjemnek hosszú évekig kellett elviselnie a volt férjemet a nélkül, hogy ezt szóvá tette volna. Magamra meg dühös voltam, hogy nem vettem észre, hogy a férjemet ez mennyire bántja és zavarja.

A férfiak nehezen viselik, hogy a gyereküket egy másik férfi „neveli”, ennek kapcsán hatalmi harcok alakulhatnak ki. Ennek egy szerű megnyilvánulása, hogy a szülő próbál a lehető legtöbbet jelen lenni a gyerekek anyai életterében is. Ez akkor sem szűnik meg, amikor az anyának új társa lesz. Nem akar háttérben maradni. A váratlan látogatásokkal jelzi, hogy vagyok, és ők az én gyerekeim. Az anya örül, hogy régi és új társa „jól kijönnek” egymással. Az új férj joggal védené saját életterét, de nem szól, mert bizonytalan a probléma megoldása felől. Esetleg attól tart, hogy felesége és gyerekei elfordulnának tőle. Érdemes vállalni a konfrontációt és nyíltan beszélni érzéseinkről. Ne cipeljük nehezteléseinket. Mindenki megérdemli a nyugodt, kiegyensúlyozott életet.

Jobb, ha tudjuk és elfogadjuk, hogy ha van közös gyerek a válás ellenére a szülők között egy életre szóló viszony marad. Talán ezzel a legnehezebb szembenézni. De, ha elváltak vagyunk, mi is lehetünk exek és mozaik-szülők, mi is „nevelhetjük” társunk gyerekét és a mi gyerekünket is „nevelheti” egy számunkra „idegen” mozaikszülő. Mi is válhatunk ellenszenvessé és nekünk sem biztos, hogy szimpatikus a volt társunk új partnere. Érdemes lenne átérezni egymás szerepét és helyzetét. Minden konfliktus lecsapódik valahol, de annak a gyerekek is az elszenvedői. Nem érdemes, utálatosodni, gonoszkodni. Senki nem érzi tőle jobban magát, és még az is lehet, hogy csak saját magunkat minősítjük vele. Viselkedésünkkel a gyerekünket is megzavarhatjuk és az sem biztos, hogy jó szemmel néz majd minket. Amennyiben elfogadjuk, és jó kapcsolatra törekszünk volt társunk új családjával, cserébe elvárhatjuk tőlük ugyanezt. Jó példamutatással gyerekünk is jó irányba fog fejlődni. Mozaikcsaládunk kiegyensúlyozott lesz.