ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

VIII. FÓRUM

A VIII. Fórumunkon az egyik legérzékenyebb témát boncolgattuk. A pénz. Két ember összeköltözik, egyiküknek, vagy mindkettejüknek van az első házasságukból gyerekük. A gyerekekről anyagilag a volt házastársukkal közösen gondoskodnak. Házasságban egyértelmű, hogy a két szülő fizetése közös és annak felhasználását is közösen döntik el. Mozaikcsaládban hogyan oldjuk meg, ha párunk közli, hogy a gyereket az anyja beíratta egy külföldi nyelvtáborba és a költség felét az apától követeli. Amíg válás után egyedül él az ember ezek a dolgok még egyszerűnek tűnnek, de mi történi, ha újra házasodunk, új családot alapítunk? Az új családunkról is gondoskodnunk kell!?.

A férjemmel három gyereket nevelünk. Neki egy, nekem két gyerekem van az előző házasságunkból. Közös háztartásban, közös kasszán élünk. Nincsenek mindennapi megélhetési gondjaink. Mégis zavar, amikor a férjem túlságosan sokat költ a lányára. A gyerek minden második héten él velünk, de csak nálunk, több ruhája van, mint a velünk élő gyerekeimnek összesen.

Az kétségtelen, ha egy gyermek két otthont mondhat magáénak nagyobb kiadást jelent a szüleinek. Hogy ne kelljen folyamatosan minden alkalommal az egész szekrényét cipelnie magával sokkal egyszerűbb, ha bizonyos használati tárgyakat mindkét helyen megtalálhatja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindkét helyen annyi holmijának kellene lennie mintha csak az egyik helyen élne. Nagyon nehéz eldönteni, hogy egy gyereknek mennyi ruházatra van szüksége. Ez családonként és az anyagi lehetőségek szerint változik. Vannak családok, ahol a testvéreken végigsétálnak a ruhák és a legkisebb szinte sosem kap új ruhát, mert mindig akad egy kinőtt póló, nadrág, szoknya a testvéreitől. Az ő szempontjából ez lehet igazságtalan, de nyilván a szülei anyagi keretei nem teszik lehetővé számára az új ruhát. Sok elvált szülőnek van bűntudata a gyerekével szemben és ezt sokszor kompenzálják eltúlzott vásárlással. Megoldás lehet, ha megállapodnak egy összegben, hogy mennyit szeretnének és tudnak a gyerekekre költeni.

Már 6. éve éltünk együtt mozaikcsaládként, amikor úgy döntöttünk, hogy nagyobb lakásba költözünk. Mind a három gyereknek lett külön szobája. A lakást teljesen felújítattuk. Sok új bútort is vásároltunk. Anyagi kereteinket kimerítettük. A beköltözést követően tudtam meg, hogy a párom a volt feleségével közösen befizették a lányukat egy sí táborba. Nagyon dühös lettem. Először azért, mert a párom elfelejtette ezt közölni velem. A fiamtól, tudtam meg, hogy a kislány neve szerepel a táborozók listáján. Egy iskolába járnak. Másodszor, hogy a lakáscserével kiköltekeztünk. A maradék pénzből miért finanszírozza a gyerek táborozását? Nem lenne semmi baja a gyereknek, ha idén ezt kihagyná. Ő is látja milyen változásokat tettünk az életszínvonalunk emeléséért. Harmadszor a volt feleségre is dühös voltam, hogy kötelezi a páromat, hogy támogassa a táborozást, amikor tudja jól mennyire kiköltekeztünk. Ha annyira akarja a gyereket táborba küldeni fizesse ő a díját.

Nem egyszerű meghúzni a vonalat a mozaikcsaládunk a gyerekünk és a volt házastársunk között. Új élet, új család és ott az előző házasságból született gyerek és a volt házastárs. Kihez és hogyan alkalmazkodjunk? Az új családdal kiköltekeztünk ugyan, de a gyereket is jó lenne táborba küldeni. Mit szólna az anyja, ha azt mondanám, hogy nincs rá pénzem? Nem akarom, hogy a gyerekem esetleg azt érezné, hogy az apjának nem fontos az ő táborozása. Az új társamnak igaza van. Tényleg kiköltekeztünk, de milyen apa lennék, ha megtagadnám ezt a gyerekemtől? A párom biztos megbocsájt, de a volt feleségem kicsinyesnek tartana, ha nemet mondanék. Sok elvált apa küzd ilyen és hasonló gondolatokkal. Nehéz megtalálni a középutat. Válást követően sok szülő bűntudatot érez a gyereke miatt. Sokan ennek hatására félnek, hogy a gyerek esetleg elfordul tőlük. Félnek, hogy a másik szülőnél a gyerek esetleg jobban szeret lenni, vagy az is megesik, hogy aggódnak, hogy a másik szülő ellenük fordíthatja a gyereket. Ezért sokan mindent megtesznek a gyerek érdekében, még akkor is, ha a lehetőségeik kimerülnek. Az új társ nem tetszése még nagyobb ellenállást válthat ki, és ronthat is a helyzeten. A gyerekkel kapcsolatos rossz érzéseken felül lehet kerekedni, mihelyt egy kicsit távolabbról nézzük a dolgokat. A gyerekek nem azért szeretik a szüleiket, mert ajándékot kapnak, táborba mehetnek, hanem azért mert a szülő meghallgatja őket, foglakozik és törődik velük. Az egyik legjobb módszer a szeretet kimutatására a gyerekkel eltöltött minőségi idő. Ha egy gyerek nem kap meg mindent, de gondoskodó, szerető szülők veszik körül, nem fogja kevésbé szeretni a szüleit. Az új társsal érdemes ezeket a félelmeket, aggódásokat megosztani. Beszéljünk őszintén a félelmeinkről, hiszen társunktól megerősítést, bátorítást és támogatást remélhetünk. A társunk érezni fogja, hogy megosztjuk vele az életünket, hogy fontos a számunkra, hogy szeretjük. Ezáltal közelebb kerülhetünk egymáshoz és ezt a problémát már nem egyedül, hanem közösen lehet megoldani. Egy ilyen bensőséges beszélgetés pozitív irányba terelheti és elmélyítheti az új kapcsolatot is.

A volt férjem, amióta újra megnősült megkérdőjelezi, hogy mit veszek a lányunknak. Kevesebb összeggel támogat minket. Azzal érvelt, hogy eddig az anyjával élt és nem kellett a lakásért fizetnie. Most viszont egy lakást kell fenntartaniuk az új feleségével, akinek van egy fia és ő is velük él. Nem tudom, hogy nekünk ehhez mi közünk. Miért a másik gyereke a fontosabb?

Sok szülő él át hasonló szituációkat és a vele járó kellemetlen érzéseket, amikor párjának új családja lesz és ott érzelmileg és anyagilag is elköteleződik. Idáig még számíthatott gyermeke másik szülőjére, szinte bármikor, most alkalmazkodnia kell. A gyereket érintő nagyobb kiadásokat már nem kérheti szülőtársától kétséget kizáróan. Fel kell készülnie, hogy adódhatnak olyan kiadások, melyeket a szülőtárs már nem tud támogatni.

A volt férjem elvesztette a munkáját. Kért, hogy addig ne kelljen gyerektartást fizetnie, míg talál munkát. Megsajnáltam, belementem. A párom nagyon dühös lett, hogy most hogyan fogunk kijönni a pénzünkből. A lányának megígérte, hogy vesz egy új kerékpárt és most nem lesz belőle semmi. Nagyon összevesztünk. Pár hónap múlva a párom volt felesége közölte, hogy több gyerektartást szeretne, mert az édesanyja beteg lett és ápolót kell felvennie mellé. Nem bírja fizetni a lakást, a gyerek költségeit és most az ápolót. A párom egyből felajánlotta a segítségét. Ezen is jól összevesztünk, mert szerinte ez egészen más dolog, mint az én volt férjem munkanélkülisége.

A segítségnyújtás egy nagyon emberi tulajdonság. Minden ember annak az embernek szeretne segíteni, aki valamiért közelebb áll hozzá, vagy azonosulni tud vele. Sok elvált ember nem fordít hátat volt házastársának. Jól kommunikálnak, és nem hagyja őket hidegen volt társuk élete. Mozaikcsaládként ilyen helyzetekre is lehet számítani. Amennyiben a családi költségvetés lehetővé teszi, ne tagadjuk meg társunktól a segítségnyújtást, mert mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nekünk jönne jól egy kis segítség, de a segítségnyújtás mértéke maradjon a családi költségvetés ésszerű keretein belül.

Pénz, pénz, pénz. Jó, ha van, de legjobb, ha még több. Mielőtt még mozaikcsaláddá válnánk érdemes sokat beszélgetni a leendő család lehetséges pénzügyeiről. Amennyiben egyik vagy mindkét félnek van gyermeke ez a beszélgetés még nagyobb horderejű. Aki idáig egy gyereket tartott el most akár több gyerek anyagi terheivel kell, hogy számoljon. Ha esetleg gyermektelen az illető, tudnia kell, hogy párjának a gyereke kiadást jelent majd a családi elszámolásnál. Fel kell készülni, hogy nem mindig számíthatunk a gyerek másik szülőjére (betegség, munkanélküliség stb.). Minket is érhetnek anyagi nehézségek. Meg kell tanulni elfogadni, hogy volt házastársunk pénzügyeibe már nem szólhatunk bele. Az alapvető gyerektartást elvárhatjuk tőle, de plusz költséget nem követelhetünk ki. El kell fogadni, hogy anyagilag is függetlenek vagyunk, tehát ha van a gyereknek egy lehetősége, hogy elmenjen az iskolával táborozni a szülőknek közösen kell eldönteni, hogy mindkét fél egyet ért vele és mennyivel tudja ezt finanszírozni. A számunkra nem előnyös döntést el kell fogadni. Azért mert az egyik szülő élethelyzete jól alakul és anyagilag több lehetőséget tud biztosítani a gyereknek a másik szülőtől ezt nem követelheti meg és nem várhatja el.

A párok sok veszekedéstől és kellemetlenségtől kímélnék meg magukat, amennyiben a gyerekkel kapcsolatos anyagi döntésekbe bevonnák a társukat is. Sok esetben a társnak nem a gyerekre fordítandó pénz a gondja, hanem, hogy kirekesztik abból a döntésből mely őt is és gyerekét is érinti. Már házasságban élőknél ez az elvárás érthető, hiszen itt már nincs a te pénzed én pénzem. Közös kasszán vagyunk, tehát szeretném tudni hogyan állunk anyagilag és milyen kiadásokra számíthatunk. Minden család más. Nincs olyan megoldás melyet minden családban egyformán lehetne alkalmazni. Az anyagiak rendezése csak a családra tartozik. Minden családnak maguknak kell megtalálni a számukra legmegfelelőbb és használható megoldást. Bárhogy is döntsünk bizonyos anyagi kérdésekben, egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, minden konfliktus mely szülő-szülő, vagy szülő-mozaikszülő között zajlik romboló hatású, mely kihat minden résztvevőre, gyerekre felnőttre egyaránt.