ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

VII. FÓRUM

A VII. Fórumunkon a Mozaikcsaládok gyermekvállalásáról beszélgettünk. Vannak, akik több gyermek mellé is vállalnak közös utódot. Viszont sok szülő, akinek már született gyermeke az első házasságából, hallani sem akar közös gyerekről még akkor sem, amikor az új társának még nincs gyermeke. Mozaikcsaládban élve saját gyerekünkkel és párunkkal, vagy saját gyerek nélkül párunk gyerekével, esetleg mindkettőnk gyerekeivel közös háztartást alkotva, előbb-utóbb mi nők közös gyerekre vágyunk. Rokonok, ismerősök nem mindig értik meg ezt a vágyakozást. Már van egy rakás gyereketek, minek még egy? Hallhatják ezt sokan, akik a második házasságban, kapcsolatban is közös gyermekről álmodoznak. De tényleg, miért is ez a nagy vágyakozás? És miért is a nagy ellenállás?

A férjemnek és nekem is van az első házasságunkból gyerekünk. A lányom velünk él, a férjem fia az édesanyjánál. Jól kijövünk egymással. A férjem fia is gyakran alszik nálunk. Valami mégis nagyon hiányzik az életünkből. A lányommal én foglalkozom, a férjem a fiával tölti az időt, amikor a gyerek nálunk van. Nem igazán érzem családnak ezt a közösséget, pedig a két gyerek is jól elvan egymással. Közös gyerekre vágyom. Egy közös gyerek mindenkihez tartozik és talán meghittebb, családiasabb lehet a légkör. Talán a férjemmel is közelebb kerülnénk egymáshoz.

A páromnak nincs gyermeke, nekem az első házasságomból van kettő. Így alkotunk mozaikcsaládot. A párom nős volt, de nem született gyermekük. A közös gyerekvállalást mégis én vetettem fel. Jól élünk, de a párom gyakran érzi magát kívülállónak a mi hármasunkkal szemben. A párom azt mondja, hogy ő gyakran csak vendégnek érzi magát itthon. Csak akkor érzi jól magát, amikor kettesben vagyunk. Elfogadta a gyerekeimet és ők is elfogadták a páromat, de ettől még a számára nem váltunk családdá. Ezért jutott az eszembe az, hogy egy közös gyerek közösséggé formálna bennünket.


Mitől család egy család? Egy férfi és egy nő párkapcsolatából, házasságából akkor lesz család, amikor a gyermekük megszületik. Mozaikcsaládok esetében lehet mindkét félnek gyermeke, sokan mégis a közös gyermek megszületésétől érzik magukat családnak és érzik a kapcsolatukat szövetségnek. A közös gyerek vérszerinti rokona minden családtagnak. A mozaik-gyerekeket, akik csak a szülők összeköltözése révén kerültek kapcsolatba egymással, most rokoni szálak fűzik össze, hiszen a szülők közös gyereke mindegyiküknek féltestvére. De, milyen hatással lehet egy közös kisbaba a mozaikcsaládot alkotó emberek életére?

A férjemnek egy, nekem két gyerekem van az első házasságomból. A közös gyerek megváltoztatta az egész családot. A lányok közelebb kerültek egymáshoz. A nagyok egymást váltották a kicsi körül. A nagyfiam a kicsi biztonságáért vállalta felelősséget. A férjemmel együtt alakítgatták a lakást bababaráttá. A pici révén teljesen összekovácsolódtunk.

A férjemnek van egy nagy lánya az első feleségétől, aki az édesanyjával él. Közös gyerekünk születése megváltoztatta a lánnyal való viszonyomat. Sokszor jött hozzánk segíteni. Segített berendezni a babaszobát. Együtt jártunk vásárolni a babának. Sokat sétáltunk együtt, míg a férjem dolgozott. Jó érzés volt, hogy a suliból egyenest hozzánk jött. Gyakran együtt készítettük a vacsorát. Sokszor csak aludni járt haza. A gyereket is rábízhattam, míg elintéztem egy-két dolgot. Jó barátnők lettünk.


Ezzel szemben akadnak olyan családok is, ahol az első házasságban született gyerek kirekesztődik az éppen bővülő családból. A közös gyermek családdá egyesíti a szülőket, de nem mindenki érzi ide tartozónak a társa gyermekét.

Közös gyerekünket vártuk a férjemmel. Szerettem volna jó fej lenni és az első ultrahangos vizsgálatra elhívtam a férjem lányát is. Az első házasságomban már kétszer is átéltem az első ultrahangos vizsgálat felemelő pillanatait, de a jelenlegi férjemmel ez volt az első ilyen pillanat. Szégyellem, de nagyon zavart a lánya jelenléte, pedig én hívtam. Nem beszéltem erről az érzésről, de ez után úgy alakítottam a dolgainkat, hogy a vizsgálatokra már csak a férjemmel mentünk.

Az első házasságomból van már két gyermekem, de az új férjemmel is vállaltunk közös gyereket. A lányával nincs különösebb problémám, de a közös gyerek felügyeletét nehezemre esett rábízni. A lányomban jobban megbízom.


Nem ritka, hogy a nők, de talán a férfiak is az első házasságból született gyermeküket inkább érzik édestestvérnek az új kapcsolatból született gyerekeivel, mint az új társ első házasságában született gyerekével szemben. Ezeket az érzéseket sokan elnyomják és titkolják, mert konfliktusforrás, de ha jól belegondolunk nagyon is érthető. Egy nőnek lehetnek több gyermekei akár több apától, de az biztos, hogy a gyerekeit édestestvérnek tekinti, hiszen mind a saját gyereke. Az is igen gyakori, hogy ezzel szemben a társ gyerekeit nem tudja a közös gyerek féltestvéreként kezelni. Sok párnak kell megküzdeni ezekkel az érzésekkel. Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy párunk gyermekét nem szerethetjük úgy, mint a sajátunkat és társunktól sem várhatjuk el, hogy sajátjaként szeresse a mi gyerekünket, túljuthatunk ezen az érzelmi csapdán. A féltestvéreket viszont testvérként kellene kezelni. Csak ártanánk a közös gyereknek, amennyiben nem támogatnánk a kapcsolatát mindegyik féltestvérével. Ne feledjük, társunk gyereke már vérszerinti rokona a közös gyereknek.

Ezzel szemben sok pár nem tud megegyezni a közös gyermekvállalásról. A pár egyik tagja vágyik gyerekre, míg a másik elhatárolódik tőle.

A férjemnek van két lánya az első házasságából. Nekem nincs gyermekem, pedig nagyon vágyom rá. A férjem elzárkózik a közös gyerek gondolatától, mondván neki vannak gyerekei. Szerinte, ha jól csináljuk, olyan kapcsolat is kialakulhat köztem és a lányai közt, mint a szülői kapcsolat.

Ez nagyon szépen hangzik addig, míg a jó kapcsolatra való igényről és hajlandóságról beszélünk. De mozaik-anyaként nem törhetünk szülői babérokra. Jobb esetben van a gyereknek két szülője nincs szüksége többre. Legyünk a gyerekkel inkább baráti kapcsolatban, lehet ő sem vár el tőlünk többet.

A férjemnek és nekem is van az első házasságunkból gyerekünk. Közös gyereket nem akartunk. Már unokákkal is büszkélkedhetünk. Mindig kiegyensúlyozott, elégedett családnak gondoltam a mi nagy családunkat. Amióta a férjem meghalt a gyerekei szinte meg sem látogatnak. A férjem unokájának a keresztelőjére nem is hívtak meg. A férjem halála ráébresztett, hogy a gyerekek csak a saját szülője kedvéért vannak jelen a családi összejöveteleken. Fáj, hogy én már nem jelentek semmit a férjem gyerekeinek.

A család fogalma nem mindenkinek jelenti ugyanazt. A vélt elégedettség, kiegyensúlyozottság okozhat évek múltán meglepetést. Nem minden gyerek kötődik a szülője új partneréhez. Az, hogy a gyerek elfogadja és jó kapcsolatot tart fenn szülője partnerével, még nem jelenti azt, hogy a gyerek őt szereti, hogy érzelmi kontaktus lenne közöttük.

Akiknek nincs gyermekük, de olyan társsal hozta össze az élet, akinek már van gyermeke, gyakran tapasztalják, hogy társuk nem szeretne több gyereket. Akinek már van gyermeke és túljutott az éjszakába nyúló ringatás időszakán és sikerült valamelyest elfogadnia a válás tényét nem valószínű, hogy közös utódról ábrándozik. Ez kikerülhetetlen konfliktus az ilyen párok között. A közös gyermekvállalást érdemes még az összeköltözés előtt átbeszélni, mert a gyermektelen társat nem foszthatjuk meg a szülővé válás felemelő és mindent elsöprő érzésétől. Nők esetében a terhességtől és a szüléstől. Nem kérhetünk, és nem hozhatunk áldozatot a kapcsolat érdekében. Nem mondhatjuk, hogy az én gyerekem a te gyereked, mert ez nem igaz. Mindenkinek joga van szülőnek lenni.

Bárhogy is döntsünk a közös gyermekvállalásról a család minden tagját érinteni fogja ez a változás és nem biztos, hogy mindenkit egyforma felemelő érzés tölti el az új emberke érkezése. A gyermekvállalást érdemes akkora időzíteni, amikor a család már kellőképpen teherbíró. A felek túljutottak a válás érzelmi feldolgozásán. A gyerekek elfogadták az új társat. Amikor a felnőttek és a gyerekek is jól érzik magukat a közösségben. Ezzel megnöveljük esélyeinket, hogy boldog, kiegyensúlyozott, a közös gyermekkel már összetett mozaikcsaládot alkossunk.