ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

VI. FÓRUM

A VI. Fórumunk a „Kirepülnek a gyerekek” címet viseli. Mi történik a kirepült gyerekekkel, milyen kapcsolatot tartanak fenn a mozaikcsaládjukkal, szüleikkel, féltestvéreikkel, mozaiktestvéreikkel? Sok mozaikszülő már alig várja, hogy a társa gyereke 18 éves legyen és lazuljon a szülők kapcsolata, a másik szülő befolyása a családra. Ne ringassuk magunkat illúziókba, hiszen még nagyon sok tennivaló akad egy gyerek életében felnőtté válása küszöbén, talán még több is és komolyabb dolgok, mint idáig. Komoly döntés és felelősség, anyagi teher a gyerek főiskolai, egyetemi tanulmánya. Sok problémát okozhat, amikor a szülők nem egyformán tudják támogatni ezeket a döntéseket. A gyerek egy életre összeköti a szülőket, főleg ha még unokák is születnek

A férjem lánya főiskolára készül, de előtte még szeretne nyelvvizsgát tenni, ezért külön nyelvórákra jár nem kevés pénzért. Ezzel nincs is semmi baj, de nekem olyan rosszul esett, hogy velem ezt a férjem már csak akkor közölte, amikor a volt feleségével és a lányával is egyeztették a dolgokat. Mintha én nem is számítanék. Nem arra gondoltam , hogy beleszólhatnék a továbbtanulásába, de ne csak a kész tényeket tudassák velem, hiszen engem is érint ez a dolog. Úgy érzem, 12 év együtt élés után van némi közöm egy ilyen döntéshez.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy a mozaikanya milyen mértékben folyhat bele férje lányának életébe. Ennél a pontnál megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy a mozaikszülőnek nincs semmilyen köze társa gyerekének neveléséhez. Óva intik, hogy bárminemű befolyást kérjen, igényeljen. Én egy köztes megoldást tartanék életszerűnek. A levélírónak nem a pénzzel van problémája, hanem azzal, hogy kizárták a döntéshozatalból. Kívülállónak érzi magát. Úgy érzi a férje kizárja egy őt is érintő dologból, hiszen a nyelvvizsga költségei az ő családjuk gazdasági helyzetére is kihatással lesz. Attól a ponttól kezdve, hogy két ember összeköltözik felelősséggel, joggal, kötelezettségekkel tartozik a társának. Ezeket a jogokat, kötelezettségeket még jóval az összeköltözés előtt rdemes tisztázni. A közös lakás fenntartása, az élet szükségleteinek finanszírozása sokba kerül. Ki mennyivel tud ehhez hozzájárulni megbeszélés tárgyát képezi. A pár egyik tagja elfogadja, hogy társának gyereke van és az bizonyos kiadásokkal jár. A pár másik tagjának viszont nem szabad szem elől tévesztenie, hogy tartozik valakihez, akivel közös gazdasági, testi, lelki egységet alkot, hiszen házasok, együtt élnek és közösen viselik életük anyagi, erkölcsi, lelki terheit. Én úgy gondolom sok feszültségtől kímélhetik meg magukat a párok, ha ilyen helyzetben ők is megbeszélnék a problémát. A mozaik-anya és férje kapcsolatára pozitívan hatna, ha a férj bevonná őt is a gyerekével kapcsolatos dolgok megvitatásába.

A férjem vett egy használt autót a fiának a huszadik születésnapjára. Nagyon mérges voltam, amikor kiderült, hogy a fiú nekikoccant az előtte álló autónak és a tulajdonos velünk akarta kifizettetni a kárt. Kiderült, hogy nem lett befizetve a kötelező biztosítás. Dühös voltam a fiú anyjára, hogy miért nem fizették be a díjat. A férjem egy autót vesz, nekik csak a biztosítást kellett volna kifizetni.

Egy autót kapni ajándékba nem kis dolog, még ha nem is vadonatúj járműről legyen is szó. A mai gazdasási helyzetben nem sok szülő teheti meg, hogy ilyen drága ajándékkal lepje meg gyermekét. Sok családnak egy autó fenntartása is nehézségeket okoz. Lehet, hogy az apa megengedhet magának ilyen nagyvonalú ajándékot, de vajon jól mérte fel a fia lehetőségeit, hogy ezt az autót miből tudja fenntartani, illetve a drága benzint megvásárolni? Amennyiben a fiú nem dolgozik, és az apa sem segíti az autó kötelezettségeit befizetni ez a nehézség az anyára hárul. Az apát biztos, hogy jó szándék vezérelte és csak „jó fej” apa akart lenni, de az ajándékával a gyerek másik családjában gondot okozott. Az ajándékozás előtt érdemes lett volna a szülőknek ezt a dolgot egyeztetni.

A férjem első házasságából született lánya esküvőjét szerveztük. A lány anyja azt akarta, hogy az esküvő árának a lányukra eső részét felezzék el. A felét a férjem, a másik felét a volt felesége fizetné. Nekem nem tűnt igazságosnak a dolog, hiszen a volt feleség családja sokkal nagyobb létszámban lesz jelen, mint a férjem családja. Miért nekünk kellene fizetni a volt feleség családi költségeit?

Nem egyszerű mérlegelni, hogy mi az igazságos és mi nem az. A házasulandó lány szempontjából, azaz igazságos, hogy a szülei közösen adják férjhez. A két szülő által meghívott vendégek a lányuk rokonai. Válásnál azonban ezek a rokoni szálak a szülők szempontjából megszakadnak. Az anya érezheti és gondolhatja, hogy a lánya esküvőjének költségét az apa ugyanolyan mértékben finanszírozza, de be kell látnia, hogy a volt férje már nem biztos, hogy családjának tekinti a volt feleség családját. Amennyiben az apa anyagi keretei megengedheti, hogy az esküvő költségeit nagyobb mértékben finanszírozza, ezt saját döntésből megteheti. Semmilyen döntést nem lehet a másikra ráerőltetni, sem kötelezni, elvárni. A legdiplomatikusabb megoldás, ha a szülők vállalják közösen az esküvő költségeit (ruha, virág, fotós, stb.), de a vendégek éttermi költségeit saját rokoni alapon osszák el. Egy esküvő a házasulandó számára mindennél fontosabb esemény. Sok elvált szülők gyereke fél az esküvőtől, hogy a szüleik az esetleges konfliktusaikkal problémát okoznak az esküvő előkészületeiben, illetve magán a nagy napon.

A lányom eljegyzését szerveztük. A volt férjem nagyon dühös volt rám, mert a feleségét nem akartam meghívni az ünnepségre. Én nem is gondolkoztam, hogy bármikor részese lehet a családi összejöveteleinknek a volt férjem új felesége. Idáig mindent megtettem, hogy elkerüljem, de most belém hasított, hogy ezen túl lesznek olyan ünnepek, melyeken ő is ott lesz. A feleségem mozaikcsaládban nevelkedett. Gyerekkorában külön volt születésnapja az anyjával és anyai családjával és pár nap múlva az apjával és annak a családjával. Két tortája volt, kétszer fújta el a gyertyát, kétszer kapott ajándékot. Már előre félek, mi lesz, ha megszületik a gyerekünk. Neki hány születésnapot tartunk és az én családom melyik születésnapra jöjjenek, amikor a feleségem anyjáék, vagy az apjáék vannak nálunk? A feleségem hallani sem akar arról, hogy a szülei és szülei társai egyszerre jöjjenek el hozzánk. Miért kell nekünk átörökíteni ezt a buta szokást. Miért lehetetlen a közös unoka miatt békességben szeretettben közösen ünnepelni?

Mozaikcsaládoknál nem ritka a gyerekek dupla ünneplése. Születésnap, névnap, karácsony: egyszer az anya családjával, egyszer az apa családjával. De mi van azokkal az ünnepekkel, amiket nem lehet megsokszorozni? Nincs, más hátra együtt kell ünnepelni!! Sok családban konfliktusforrás lehet a szülők, mozaikszülők összeeresztése egy légtérben. Azoknak a szülőknek és mozaikszülőknek, akik az évek alatt kerülték egymást mostantól nagy önfegyelemre lesz szükségük. Sok esetben ilyenkor szembesülünk azzal a dologgal, hogy idáig kerültük egymást, de lehet, hogy ezen túl közösen kell karácsonyoznunk és az unoka születésnapján mindét nagyszülő mellett a mozaik-nagyszülők is jelen lesznek. A gyerekek még ezt szokták meg. Ünnep egyszer anyával, egyszer apával. A nem mozaikcsaládban nevelkedett házastársnak ez a sok családi jövés-menés lehet, hogy nem lesz elfogadható, főleg, ha a gyerekét is érinti ez a mozaikszokás.

A férjem első házasságából született lányával felületes a kapcsolatom. A férjem abban bízott, hogy ha majd unokája lesz, ez megváltozik. A kisgyerek már harmadik éves. A szülei egyszer ránk bízták egy hétvégére. A férjem nagyon örült. Az első nap még érdekes volt egy pici emberrel foglalkozni, játszani, de este már én fürdettem meg, én adtam neki vacsorát, én altattam el, és este én keltem fel hozzá, amikor sírt. A nagyapja szép lassan átadta az unokája körüli teendőket. Kezdem újra átélni az összeköltözésünk emlékeit. Akkor nagyon sokat foglalkoztam a lányával, amikor kicsi volt és éppen nálunk volt, és sokszor volt nálunk. Az apja sokat dolgozott, keveset tudott a gyerekkel játszani. Akkor nem éreztem problémának, de később, mikor úgy éreztem nem kapok sem köszönetet, sem viszonzást elbizonytalanodtam. Már nem okozott örömet a róla való gondoskodás. Ahogy nőtt egyre kevesebb időt kellett rá fordítanom, és egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Most elő jöttek a régi emlékek és nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék a férjem unokájára vigyázni.

Sok mozaik-anya panaszkodik arra, hogy nem kap elismerést társától, hogy a társ gyerekéről gondoskodik. A férfiak hajlanak, hogy a kisebb gyerekek gondozását (fürdetés, étkezés, betegápolás) átadja a társának. Mondván ez olyan anyás feladat. Sokan gondolják úgy, hogy a gyerekemmel együtt fogadott el. Tudta, hogy gyerekem van. A gyerekem is hozzám a családhoz tartozik. Igen tudta, de a szülő nem élhet vissza a helyzetével. Nem a mozaik-szülő feladata a társ gyerekéről való gondoskodás ez a szülő feladata. A mozaik-szülő átvállalhat feladatokat, de ezek a feladatok ne legyenek magától értetődőek a szülőnek. Házasságban természetes, hogy egyszer az egyik, máskor a másik szülő megy a gyerekért az óvodába, iskolába. Egy apa miért köszönné meg a feleségének, hogy az felkel este betakarni a közös gyereket, vagy otthon marad, mert a gyerek beteg lett. Egy anya sem köszöni meg, hogy az apa hazahozza a gyereket az edzésről. De, új társunktól nem várhatjuk el az önzetlen szülői feladatok elvégzését még akkor sem, ha az új társ a gyerekkel együtt fogadott el bennünket. Az új társ nem a gyerek másik szülője. Megkérhetjük, hogy hozza el a gyereket az iskolából, de ezt nem erőltethetjük, és nem várhatjuk el. Az unokákkal is hasonló a helyzet, őrüljünk, ha társunk segít a kicsi körül, de ne legyen természetes, hogy az esetleges nehézségeket majd ő egyedül megoldja.

„Kisgyerek kisgond, nagygyerek nagygond.” Mindenki ismeri ezt a híres szólást. Lehet, hogy évekig csak felületes kapcsolatot tartottunk fenn régi házastársunkkal. Évekig utálhattuk volt házastársunk új párját vagy jelenlegi párunk exét. Egyet nem szabad elfelejteni a gyerek egy életre szóló kapocs két ember között és nem ér véget a gyerek 18. születésnapjával. A mi felelősségünk, hogy az unokáink mennyi örökséget kapnak a mozaikcsaládok szokásaiból. Érdemes elfogadni és tisztelni a gyerekünk másik családját is. Akkor talán jogosan várhatjuk el, hogy minket is tisztelet övezzen. Hosszú távra tervezve nem árt, sőt hasznos jó kapcsolatra törekedni volt társunk új társával és jelen társunk volt házastársával. Minden feszültség a gyerekeken fog lecsapódni, mely megkeserítheti a gyerek kapcsolatát a mozaik-szüleivel. Adjuk meg a gyereknek azt a lehetőséget, támogatást, hogy mindkét családjában jól érezhesse magát és egészséges kapcsolatokat alakíthasson ki.