ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

IV. FÓRUM

A mai témánk az összetett mozaikcsalád, melyben mindkét felnőttnek van az előző házasságukból gyermekük, akikkel együtt élnek. Különbséget teszünk a részidős mozaikcsalád között. Ebben a közösségben valamelyik, félnek a gyermeke csak bizonyos időt tölt a mozaikcsaláddal.

A férjem fia az édesanyjával él, de gyakran van nálunk is. Az én fiammal is jól eljátszanak. A gondom az, hogy a gyereket az anyja, gyakran hozzá át különösebb bejelentés nélkül, ha neki, valamilyen problémája adódik és vigyázni kellene a gyerekre. A férjem örül ennek, de nekem már nagyon terhes. Egyszer a fiammal megbeszéltük, hogy a délutánt kettesben töltjük. A férjem gyerekét pont akkor hozta át az anyja. A férjem azt monda nem gond itt aludhat a gyerek, de fél óra múlva el kellett mennie munkára hivatkozva, és a gyerek így rám maradt. Amikor ezt szóvá tettem a férjemnek ő mérges lett, hogy én nem támogatom őt a fiával való kapcsolatában. Ha balhézom, a gyereket nem fogja áthozni az anyja és azt ő nem bírná elviselni. Hiába mondtam, hogy nekem nincs a gyerekkel semmi bajom, de az én időbeosztásomra is legyenek tekintettel. Nekem is lehet elfoglaltságom. Nem várhatják el tőlem, hogy minden nap felkészült legyek, ha netán áthozzák a fiát.

Sok mozaik-szülő panaszkodik, hogy a társa túlságosan nagy rugalmasságot, alkalmazkodást vár el tőle a gyerekével kapcsolatban. Sok szülő nagyon örül, hogy gyermeke akkor jön hozzá, amikor csak akar és annak is örülnek, ha az anya gyakran viszi át a gyermeket. Sok szülő viszont nem veszi észre, hogy ezzel felrúgja társa időbeosztását és az ott tartósan élő gyerek komfortérzetére is hatással lehet a véletlenszerűen megérkező „lakótárs”. A gyerekért elsősorban a saját szülőjének kell a felelősséget vállalni. Az egy szerencsés dolog, ha az új társ segít a gyerekkel kapcsolatos gondozásban, de ez nem követelhető ki tőle. A társtól nem várható el, kétséget kizáróan, hogy borítsa fel napirendjét és alkalmazkodjon ő is a partner volt házastársa programjához. Azon is érdemes elgondolkozni, hogy vajon mit érezhet a kisgyerek, amikor az anyja átviszi az apjához és az apa is elmegy, otthagyva őt az új társra?

Már délelőtt elkészítettem a vacsorát, mert délután munkába kellett mennem. A fiam mérgesen hívott, hogy nem találja a vacsorát, amit én a sütőben hagytam. Kiderült, a férjem lánya a barátnőjével beugrottak egy könyvért és nem ebédeltek, gondolták nem baj, ha belekóstolnak az ételbe. Én gondoskodom a férjemről és a fiamról. A férjem lányának is főzők, amikor nálunk van hétvégeken. De, most nagyon mérges lettem, hogy szó nélkül megették a nem nekik szánt ebédet. Ha tudtam volna előre, hogy benéznek több ételt készítettem volna. A férjem azzal próbált nyugtatni, hogy nem baj, majd esznek a fiammal szendvicset. Nem értette meg, hogy én nem a lányának és a barátnőjének készítettem a vacsorát. Kértem, hogy szóljanak előre, ha tudom, hogy jön, úgy készülök, és szívesen látom őket. Jól összevesztünk, mert szerinte nekem az ő lánya egy probléma és, hogy a gyerek miért nem ehet csak úgy nálunk, minek kellene neki előre bejelentkeznie mikor ez az ő otthona is. A fiam pedig kibírja, hogy szendvicset eszik.

A mozaik-anya rosszallását megérthetjük. Ő egy gondoskodó anya, feleség, aki kiszolgálja a családját. Elsősorban nem a férje lányának és barátnőjének szeretett volna kedveskedni. Időt szánt a főzésre és most úgy érzi, hogy ebből nem az általa kiválasztott személyek részesültek. Sőt a férje és saját fia ki is maradtak, hiszen nem maradt vacsora. A férjétől megértésre számított, de ellenfelek lettek. Mindketten saját gyerekük érdekeit védték. Az apa biztosítani akarja lánya számára a mindenkori otthoni légkört. A felesége a „a szólj, ha átjössz” igényével ezt a törekvést gátolja, és azt erősíti meg, hogy a lány csak időszakosan családtag. A férj a felesége anyai gondoskodását kicsinyíti le a „mi majd szendvicset eszünk” kijelentésével. Sajnos az apának szembe kell nézni a valósággal, hogy a lánya tényleg csak időszakos családtag. Ennek megfelelően nem várhatja el a feleségétől, hogy ő a kiszámíthat atlan, de otthoni légkör kedvéért minden nap úgy készüljön, hogyha a lány bármikor eljön teljes ellátást kapjon. Egy szeretetteljes beszélgetéssel ezeket a szabályokat felül lehet írni és mindenki igényéhez lehet igazítani. A lány is biztosan nagyobb örömmel megy az apjához, ha tudja, hogy szeretettel és finom ételekkel várják. Az apa is elégedett, hiszen egy kiszámítható légkörben kiegyensúlyozottabb életminőséget érhetünk el.

A volt feleségemmel megegyeztük, hogy a közös lányunkat válás után is közösen neveljük. Mindkettőnknél kialakítottuk a szobáját. A volt feleségemmel rugalmas a munkabeosztásunk és a gyerekkel is megbeszéltük, hogy rábízzuk a döntést, hogy éppen melyikünknél szeretne tanulni és aludni. Kapott egy mobilt azon tartjuk a kapcsolatot. Egész jól működött a dolog addig, míg a barátnőm a kislányával hozzám költöztek. A kislánynak a lányom szobájában alakítottuk ki a fekhelyét, szekrényét. Megbeszéltük ugyan, hogy az én lányom szabadon jöhet-mehet a szülei között, de a gyakorlatban ezt mégsem tudtuk zökkenőmentesen alkalmazni. A lányok gyakran civakodnak. A lányom elpakolja a játékait, hogy amikor nincs itt, a barátnőm lánya ne tudjon vele játszani. A barátnőm lányának ez rosszul esik, ezért az anyja irigynek tartja a lányomat. Ez viszont nekem nem esik valami jól.

Nem lehet egyszerű befogadni két számunkra közömbös embert a lakásunkba. Nem lehet egyszerű felülírni a hónapok, évek alatt kialakult szokásokat. Nem lehet egyszerű alkalmazkodni másokhoz a saját otthonunkban. Csak gondoljunk bele. Szeretjük a testvérünket, a szüleinket, keresztszüleinket, de nem biztos, hogy szívesen összeköltöznénk velük, pedig a rokonaink. Nem könnyű elfogadni ezeket a változásokat. Ez a kislány nem irigy. Egyszerűen még nem alakult ki nála a bizalom a másik kislány felé. Egyik pillanatról a másikra nem várhatjuk el tőle, hogy a változást elfogadja. Ehhez sok türelem, megértés és szeretet szükséges. Töltsünk minél több barátságos, vidám időt együtt, mely segíti a feszültségek feloldását. A társak nyitott és meghitt beszélgetése segíthet a problémát megérteni és sértettség nélkül beszélni az érzésekről.

A férjem lánya 14 éves, hétvégeken illetve az iskolai szünetekben van nálunk. Nem szeretem, amikor nálunk van, mert úgy érzem, hogy rossz hatással van az én 9 éves lányomra. A nagylányt sokszor engedi el az anyja az osztálytársnőihez úgy, hogy ott is alszik. A lány nem csak otthon játékból, hanem az utcán is sminkeli magát. Feltűnően öltözködik és a dohányzást is kipróbálta már. A lányomat is ezekre a dolgokra akarja rávenni. Én úgy gondolom, hogy az én lányom még kicsi ahhoz, hogy akár otthon is sminkelje magát. A nagyot nem tilthatom el tőle, hiszen a lányom alig várja, hogy a nagy újra nálunk legyen. A lányom szereti őt és felnéz rá. Én meg aggódom, hogy vajon a lányomra mi ragad ebből az egészből. A férjemmel nem lehet erről beszélni, mert mérges lesz, hogy az ő lánya egy rendes szófogadó kislány és egyáltalán nem olyan amilyennek én látom.

Mi szülők talán nem is vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy gyermekünket mennyi családon kívüli hatás érheti. Már az óvodában is megfigyelhető azoknál a gyerekeknél, akiknek nagyobb testvérük van, hogy obcén kifejezést használnak. Azt még nem tudják mit jelent, de mondják. Az sem ritka, hogy a nagypapa is elejt egy-két csúnya kifejezést. Az iskolában fokozódnak a hatások, hiszen sok iskola már 10-12 évfolyamos. Itt egy épületben megtalálható a 7-18 éves korosztály is. A 13-18 évesek között gondot okozhat az iskola előtti dohányzás. 16 év fölött már gyakori az alkoholfogyasztás. A lányok már egyre korábban sminkelik magukat, ez jellemző az általános iskola felső tagozatától. Ide sorolnám az egyre korábbi szexuális kapcsolatokat is. Ne felejtsük el a TV, internet áldásos hatása mellett a károsakat is. Szerintem ne az legyen a fontos, hogy a gyereket milyen külső hatás ér, inkább az, hogy mi szülők mit kezdünk ezekkel a hatásokkal. A gyereket eltiltjuk az iskolatársaitól, esetleg nem visszük többet a nagyszülőkhöz? Én inkább egy szerető, biztonságos, nyitott és széles látókörű családot javasolnék, ahol minden külső hatást meg lehet beszélni. Értékeket lehet átadni és értékeket lehet kapni. Szerintem hasznos lehet egy közös beszélgetés a lányokkal. A nagyobb lánytól nem kell félni, mindenki lesz és volt 14 éves. Ami nem mindegy, hogy milyen szülők és család vesz körül minket nem csak 14 éves korunkban. A legáltalánosabb részidős mozaikcsalád, amikor az anya és gyermekeihez csatlakozik a férfi. A férfi gyermeke az édesanyjával él és csak bizonyos időt tölt az apjánál. Mozaikcsaládban sokkal nagyobb rugalmasságra van szükség, mint a klasszikus családban. Mindkét felnőtt nagyon szeretné gyermekének és saját magának is biztosítani a családi körülményeket. Ezt csak kompromisszumokkal, lemondásokkal és igen nagy rugalmassággal lehet megvalósítani. Az ingázó gyerek megjelenése felkavarhatja a család mindennapi rutinját, szokásait. Az ingázó gyerektől pedig alkalmazkodást és az ottani szabályok betartását követelik. Az ingázó gyermek sincs könnyű helyzetben egyszer egyik szülőnél kell lennie, máskor a másik szülőnél. Ha az anya nem ér rá, majd vigyáz rád az apa. Lehet, hogy ő is csak az utolsó pillanatban tudja meg, hogy csomagolnia kell. Lelkileg fel sem tud készülni, hogy apja új családjához megy, már viszik is. Fontos lenne, hogy ne éreztessük társunk gyerekével a rossz érzésünket, még akkor sem, amikor váratlan vendégként áthozza az anyja. Ez nem a gyerek döntése, ő nem tehet semmiről. Mozaikcsaládként, nemcsak a mi gyerekünkre lehet ilyen-olyan hatással a társunk gyereke ez fordítva is igaz. Válás alatt sok gyerek megtapasztalta a feszült családi légkört, melyet sok kisgyerek a saját vélt rosszalkodásának tulajdonított. Mozaikcsaládként, mit gondoljon, ha azt tapasztalja, hogy a felnőttek miatta vitatkoznak?????