ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

III. FÓRUM

A fórum témái
    - Költözéssel járó problémák és ezek elsimítása
    - A családi összetartozás felelőssége
    - A családi kötelezettségekkel járó stressz
    - Közös nyaralás

Szeretném megköszönni azoknak a résztvevőknek, akik történetük bemutatásával hozzájárultak munkámhoz, mellyel szemléltetni szeretném, hogy milyen hétköznapi gondokkal kell is megküzdenünk.

Ági története:
Amikor Feri felajánlotta, hogy a lányommal költözzünk hozzá nagyon boldog voltam. Az ő lányát, Erikát két éve ismerem. A lányok együtt járnak balettra, itt ismerkedtünk meg. Sokszor vittük a lányokat különböző rendezvényekre, fellépésekre. Mindig jól kijöttek egymással. Nem is hittük volna, hogy az összeköltözés ellenségeskedést vált ki a két lányból. A lányokat egy szobában szerettük volna elhelyezni. Ezt meg is beszéltük Erikával. Látszatra bele is ment. Innentől kezdve a két lány állandóan veszekedett. Fruzsi egyik este rendbe tette a szobájukat, mert másnap suli után áthívta egyik osztálytársát játszani. Mikor együtt hazaértek a szobában rendetlenség volt. Ruhák, könyvek szanaszét. Fruzsi nagyon mérges lett. A vitában Erika azt hangoztatta ez az ő szobája, az apja lakása és itt minden úgy és olyan lesz, ahogy azt ő akarja, minden tök jó volt az apjával és mi csak betolakodók vagyunk.

Viki története:
Én és fiam Boti közös lakásba költöztünk Zsolttal. Zsoltnak is van gyereke a nyolc éves Márk. A fiúk közös szobában vannak. Márk az anyukájával lakik nem messze tőlünk, ezért gyakran beugrik hozzánk suliból hazamenet. Néha, ha az anyjának dolga van, áthozza egy pár órára. Ilyenkor Boti viselkedése nagyon megváltozik, feszeng, türelmetlen. Zavarja, mert Márk turkál a játékai között. Egyszer nagyon mérges is volt, mert a játszótérre akartunk menni, de Márk itt volt és tanulnia kellett. Itthon maradtunk. Gyakran nekem is terhes ez a kiszámíthatatlanság.

Marcsi története:
Mi már ötödik éve élünk együtt Péterrel. Mindkettőnknek van gyereke, akik velünk élnek. Az összeszokás nehezen ment. Az én fiam, Gábor hamar elfogadta ezt a változást, de Péter lánya, Petra nagyon nehezen fogadott el engem. Péter és a kislány három évig éltek kettesben. /Petra anyja külföldön kapott munkát/. Bármit tettem, az nem volt jó. Az anyu így csinálta, vagy az apa ezt így szereti. A 13 éves lány feleségeket megszégyenítően ugrálta körbe az apját leste, mivel tudna kedveskedni neki. Sokáig nagyon kívülállónak, feleslegesnek éreztem magam.

Brigi története:
Az első közös nyaralásunk sok szomorúságot okozott. A párom 6 éves fia teljesen kifárasztott minket. Nekem nincs gyerekem, de nem hittem volna, hogy nyaralás után még kimerültebb leszek, mint előtte. A gyerek reggel 7-től, este 9-ig foglalkoztatta az apját. Kettesben egy pillanatra sem lehettünk. Mikor ezt szóvá tettem, a párom dühös lett. A gyerek már hónapok óta erre vár. Sajnálom tőlük az időt, féltékeny vagyok a gyerekre. Hangoztatta az én kedvesem. Én legszívesebben hazajöttem volna, de próbáltam mindenhez jó képet vágni. Elbizonytalanodtam, hogy akarok e így élni.

Meghatározó életesemény egy olyan új párkapcsolat létesítése, ami hosszú távra szól és rendszerint közös háztartást jelent. Az eddigi rész családon belüli pozíciók és funkciók elvesztik egyértelműségüket. A korábban érvényes szabályok megkérdőjeleződnek, az egymás közötti kapcsolatok bizonytalanná válnak. Az egész rendszer instabillá válik. A szakemberek szerint, két év, míg két rész család összecsiszolódik. Ez a folyamat nem zökkenőmentes, hiszen addig két jól működő egység találkozik eltérő életstílussal, normákkal, szabályokkal. Miközben a partnerek még csak tanulják, hogyan kezeljék párkonfliktusaikat folyamatosan meg kell küzdeniük a gyerekeket érintő problémákkal is, és meg kell vitatniuk, hogy hogyan tud négy esetleg több ember egy fedél alatt együtt élni. Fontos, hogy akár közös lakásban, vagy valamelyik félhez történik a költözés, minden gyereknek egyértelműen legyen külön intim szférája, ahová a holmiját teheti. Ha nem megoldható a külön szoba, legalább a közös szobában legyen egy szekrény vagy egy fiók, melyet egyedül csak ő birtokolhat. Ha van ingázó gyerek, érdemes közösen megbeszélni, hogy ő milyen időközönként és meddig marad a családdal. Az ott lakó gyerekeknek ez biztonságot ad, ha már előre tudják, hogy mikor és meddig kell a szobát, játékokat megosztani mással.

A mozaikcsaládban az összetartozásért előbb meg kell dolgozni. Egymásnak viszonylag idegen emberek között az összetartozás nem alakul ki automatikusan, bele kell tanulni. Bizalom és jó kapcsolat csak közös élmények és tapasztalatok révén alakulhat ki. Míg egy klasszikus család esetében a párnak van ideje összeszokni, szokásokat, értékrendet kialakítani, majd később gyermeket vállalni és nőni, fejlődni a gyerekkel együtt. A mozaikcsalád nem lassanként jön létre, hanem az összeköltözést követően, máris egy komplett családot alkot. Gyakori, hogy összeköltözés előtt a gyerekek találkoznak, barátkoznak, megkedvelik egymást, de megint más együtt élni. Kulcsfontosságú kérdés, hogy megegyezés legyen arról, hogy ki tartozik a családhoz. Ha van ingázó gyerek az ő helyét, szerepét is definiálni kell. Az összeköltözést követően még a rokoni szálak az erősek, szülő-gyerek kapcsolat. A pótszülő, felesleges harmadiknak érezheti magát. Az összekapcsolódásra gyakran várni kell.

Mozaikcsalád esetén gyakori a szerepek felcserélődése, illetve a szerepek átfedetté válnak. Klasszikus család estén a szerepek magától értetődőek, hiszen generációról, generációra visszük magunkkal a mintát. Ebben az esetben a szerepek nem szabályozottak, hiszen párom gyerekének én nem lehetek a szülője. Párom gyereke nem az én gyerekem. A nemi szerepek itt nem érvényesek, ezeket nekünk kell kitalálni. Míg a szülők kötelességeit törvény is szabályozza, meghatározza, addig a pótszülőnek a helyzete nincs jogilag definiálva. A pótszülőnek nincs jogilag meghatározott pozíciója. Olyan közegben kell megtalálni a helyét, ahol már egyszer kialakultak a szerepek és feladatok. A különélő szülőnek a gyermek számára fontos szerepe van és ez meg is marad. A pótszülőnek nehéz megtalálni pozícióját és teljesítenie, feladatait és funkcióit. Ez bizonytalanságot okozhat számára. A pótszülőnek egy darabig érdemes nem belefolynia a gyerek és szülője közötti kapcsolatba. Kevesebb konfliktust okozhat, amennyiben, és ha ez kivitelezhető a szülő maga látja el a gyermeke körüli teendőket. Ezzel mentesíti a párját a terhek és a felelősség alól.

A nyaralás mindenki életében, akár felnőtt, akár gyerek egy nagyon fontos időtöltés. Szinte egész évben erre várunk, sok család akár egy évig is spórol rá. Mozaikcsaládok esetében, nem mindenkinek jelent ugyanazt a nyaralás. Ha a pár egyik tagjának van csak gyermeke a nyaralás több részvevőben is szorongások sorát indíthatja el.. A gyerek kisajátíthatja a szülőjét, hiszen hónapok óta csak arra vár, hogy együtt játszanak. A szülő társa kívül kerülhet ebben a helyzetben és ő is csalódásként élheti meg a nyaralást, hiszen ő a szerelmével szeretné a pihenőjét eltölteni és ebben a felállásban ez nem igazán probléma mentes. A szülő csapdában érezheti magát a gyermeke és partnere között. Így ő is teherként éli meg a nyaralást. Amennyiben mindkét félnek van hasonló korú gyermeke, a nyaralás könnyebben kivitelezhető. Az első közös nyaralás előtt érdemes átgondolni és megbeszélni az elvárásokat. A gyerekeknek a jó nyaralás az önfeledt játék, a szabadban történő szaladgálás, fürdőzés, a szülővel töltött idő. Szerencsések azok a párok, akik meg tudják szervezni, hogy kettesben is el tudjanak menni feltöltődni, pihenni. Sokat segíthet a pároknak, ha évközben is tudnak gyerekmentes hétvégéket kialakítani és ezt az időt kettejükre tudják fordítani.

Nagyon nehéz konkrét tanácsokat adni, hiszen minden család más-más problémákkal küzd. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerekek igénye minden korosztályban változik. Ha 3-4 éves gyerekkel költözünk, náluk még nagyon fontos a testi érintés gyengédség. Ha szeretgetjük őket, azt ők is viszonozhatják. Ha viszont kamaszkorban történik egy összebútorozás, már csak jó haverja lehetünk párunk gyerekének. Megkérhetjük egy-két dologra, de ne essen rosszul, ha maga módján sokszor kerülünk vele ellenállásba.
Bármelyik témát boncolgatva rájövünk, hogy ami az egyik családban természetes, magától értetődő, addig ugyanaz egy másik családnál probléma. Nem egyszerű jó tanácsot adni, de türelemmel, szeretettel, kompromisszumokkal szebbé tehetjük egymás életét.