ELVÁLT SZÜLŐK ÉS MOZAIKCSALÁDOK KLUBJA

II. FÓRUM

Nagyon meglepődtem, mert én elsősorban azt hittem, hogy a mozaikcsalád, mint téma, csak a mozaikcsaládosokat érdekli. Tévedtem. Erre a beszélgetésre elvált nők is eljöttek, akik még csak tervezgetik a mozaikcsaláddá alakulásuk lehetőségeit.
Egyikük csak beszélgetésre vágyott. Volt olyan, aki elváltként, két gyerekkel szeretne a dolgok elé menni, és érdekelte milyen lehet mozaikcsaládban élni, és olyan érdeklődő is eljött, aki első gyermekét várja egy családos férfitól. A kérdésük egyenes és félreérthetetlen volt: Hogyan legyünk jól működő, boldog mozaikcsalád? 15 éve élek mozaikcsaládban mégis nagyon megijedtem. Hogyan is válaszolhatnék én erre a kérdésre? Sok emberrel beszéltem már, sok-sok problémáról, most mégis zavarban voltam. Egyszerűbb lett volna, ha azt kérik, meséljem el, hogyan élünk mi, és hogyan váltunk mozaikcsaláddá? A kérdés viszont az volt, adjak tanácsot, mit tegyenek azért, hogy boldog család legyenek? Felelősséget kaptam. Vajon mennyire bátorítsam ezeket az embereket? Mondjam azt, hogy nagyon könnyen bele lehet jönni, egyszerűen csak vágjatok bele? Vagy mondjam azt, hogy olykor igen nehéz, gyakran embert próbáló, de izgalmas feladatot vállaltok.!? Hogyan legyünk jó mozaikcsalád?! Nincs is rá jól bevált recept. Nincs két egyforma ember, két egyforma család, két egyforma kapcsolat. Ezt még én is csak most tanulom, és a tanulási folyamat, tartok tőle, egy életre szól. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy a szabályokat mindenkinek saját magának kell kialakítania. Ezért nem is úgy közelíteném meg a dolgot, hogy hogyan legyünk jó mozaikcsalád, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy milyen tényezők nehezíthetik meg a mozaikcsaládok életét és milyen általános nehézségekkel találkozhatnak.
Kiemelném a szerintem legfontosabb kezdeti problémát az előző kapcsolat lezárását, azt hogy hogyan váltunk el, milyen sérelmek értek bennünket és mi milyen sérüléseket okoztunk. Le tudtuk e zárni a múltat? Ha problémás a múlt kezelése, problémás lesz a jövő is. Sokan a múlt, a válás sérelmeit cipelik magukkal, gyakran az új kapcsolatba is átkerül, itt viszont mérgezi azt. Ha van gyerekünk, ő hogyan élte meg a válást? Milyen a kapcsolata a másik szülőjével? Milyen a mi kapcsolatunk az exünkkel? Válást követően éltünk e egyedül, vagy csak a gyerekünkkel? Esetleg egyből összeköltözünk az új partnerrel? Mit várunk az új életközösségtől? A gyerekünk mennyire tudja elfogadni az új partnerünket? Lehet, hogy hamar összebarátkoznak, de nem ritka, hogy a kezdeti feszültség sokáig megmarad.
Elsősorban nem azért alakítunk mozaikcsaládot, hogy egymás gyerekeit neveljük, hanem azért hogy párkapcsolatban éljünk, és egymást boldoggá tegyük. Tehát az összeköltözés oka elsősorban nem a gyerekek. Nem tehetjük felelőssé a párunkat a gyerekünk felneveléséért.
Sokan hisszük azt, hogy egy hagyományos családból kilépve átsétálunk egy másik családba és ott klasszikus családként folytatjuk életünket, ki kell, hogy ábrándítsam. Ha neked vagy párodnak, esetleg mindkettőtöknek van az első kapcsolatotokból gyermeke, a hagyományos családmodellt át kell értékelni. A mozaikcsalád a klasszikustól, hagyományostól alapjaiban eltérő, életközösség. Ebben a felállásban újra kell gondolni a család fogalmát, feladatát, céljait. Ez sokszor nem egyszerű feladat. A cél inkább egymás megismerése, segítése az egymásban lelt öröm legyen. Nem kell szeretned, párod gyermekét, de párodtól sem várhatod el, hogy a tiédet viszont szeresse. A gyerekektől sem szabad szeretetet elvárni. Sok együtt töltött idő, kellemes programok elhozhatják a családérzetet, de ne erőltessétek. Akikről tudjuk, hogy már több éve élnek mozaikcsaládban azt hihetnénk, hogy őket már családi érzet veszi körül, meglepően ellentétesen vélekednek a családérzetről. A gyereknek a család az apa és az anya. Ha kérdezik őket a szüleikről, úgy fogalmaznak: Az anyukámmal lakom és a barátjával. Az apánál hétvégén vagyok a barátnője is vele él. A családérzetet a szülők megléte adja. Nem biztos, hogy valamelyik, vagy minkét szülő új családját a gyerekek sajátjuknak tekintik. Olyan férfi is van, aki csak akkor érzi családnak az új életközösséget a párjával és párja gyerekével, ha az ő gyereke is éppen ott van. Mi nők hajlamosabbak vagyunk párunk gyerekét is családtagnak tekinteni még akkor is, ha ő csak hétvégeken van jelen az új család életében. Nekem az a véleményem, hogy a családi érzet fontossága a felnőttekben erősebb, mint a gyerekekben. Ha egy mozaikcsaládban élő gyerek érzi a szeretetet, mely biztonságot jelent a számára, az életkörülményei kiszámíthatóak, stabilak, elégedett és kiegyensúlyozott lesz. Ha megtanuljuk rugalmasan értékelni és kezelni a körülöttünk történő eseményeket, ha mindenki szempontjait figyelembe véve alkotjuk a szabályainkat és minden családtag felé szeretettel fordulunk, sikeres és elégedett mozaikcsaláddá válhatunk.